Hiába játszott szinte az egész mérkőzésen emberhátrányban a soproni együttes, ennek ellenére le tudta győzni az előző bajnokságban bronzérmet és kupagyőzelmet szerző Fehérvárt. A mérkőzésen csak Horváthok rúgtak gólt, András kettőt, Gábor egyet.

Mindkét szakember több helyen változtatott előre megadott kezdőcsapatán. Az első fordulóban némileg meglepő vereséget szenvedő fehérváriak kezdték aktívabban a meccset, ám a második percben Alumona óriási helyzetben gyatrán Rabóczkiba lőtt.

A kihagyott vendéghelyzet után a soproniak mentek át támadásba, ám a lendületük alábbhagyott a 12. percben, amikor tíz emberre fogyatkoztak. Történt, hogy Bagoly és Csizmadia csapott össze, a soproni csapatkapitány szabálytalankodott ellenfelével szemben. Vad II István játékvezető úgy ítélte meg, hogy Bagoly szándékosan rúgta meg ellenfelét.

Az emberelőnybe került Fehérvár lett aktívabb, a hazaiak vérszegény kontrákkal próbálkoztak csak, kevés veszélyt jelentettek Sebők kapujára, ráadásul sérülés miatt elvesztették még egy kulcsjátékosukat, Demjént is.

Már úgy tűnt, hogy gól nélkül ér véget az első félidő, amikor Sira beadásába Koller kézzel nyúlt bele, a játékvezető pedig büntetőt ítélt. A tizenegyest Horváth András ugyan elsőre a kapusba rúgta, a kipattanó után azonban már nem hibázott.

Csertői Aurél elégedetlenségét mi sem tükrözi jobban, mint hogy gyorsan betett két Horváthot: Gábor a kiállítás veszélyével fenyegetett Koller, míg Ferenc Györök helyére állt be.

Az emberhátrányba játszó soproni együttes jól megszervezte játékát, a fehérváriak ebben az időszakban képtelenek voltak föléjük kerekedni.

A hajrában a csereként beállt Horváth Gábor azonban kihasznált egy figyelmetlenséget, és szöglet után a remeklő Rabóczki hálójába bólintott.

Mindenki elkönyvelte a döntetlent, ám Horváth András a ráadásban gondolt egyet, megindult előre, kicselezett mindenkit, majd 12 méterről a hálóba lőtt. A soproni együttes megérdemelten szerezte meg a három pontot, hiszen hiába volt szinte végig emberhátrányban, hatalmas lelkesedéssel játszott.